tippek |
A császár 66. születésnapjára szintén a megbékélés jegyében egy grandiózus lakomát szervezett, amin mandzsu és han kínai ételeket is felszolgáltak. Ez volt a mandzsu-han birodalmi lakoma.
A nagy eseménynek a Tiltott Város adott otthont, és a lakomát a résztvevők rangja szerint két részre osztották. A második hivatali szinttől a meghívottak a császári családdal étkezhettek, így köztük nemcsak mandzsuk, de han kínaiak is voltak. Az alacsonyabb rangú meghívottakat a Tiltott Város körül vendégelték meg.
A háromnapos lakoma alatt hat fogadást tartottak, és összesen több mint háromszáz fogást szolgáltak fel. A források szerint 196-féle főételt és 124-féle egyéb harapnivalót készítettek, tehát három nap alatt 320-féle étel került az asztalokra. A legkonzervatívabb számítások szerint is – azaz, hogy mit is tekintünk önálló ételnek – legalább 108 fajta étel került felszolgálásra.
Qianlong császár uralkodása alatt aprólékosan feljegyezték a legendás mandzsu-han birodalmi lakoma ételeit. E források szerint a temérdek finomság között 32 ételkülönlegességet is felszolgáltak.
Ezt a 32 különlegességet négy csoportba osztották: a hegyi, a vízi, a madár- és a földi különlegességek közé.
A hegyi különlegességek között készítettek ételt tevepúpból, medvemancsból, majomajkakból, szarvasínból, rinocéroszfarokból, leopárdmagzatból, elefántból és majomagyból.
A vízi ínyencségek között kínai óriásszalamandrából, fókából, hal úszóhólyagjából, tengeri uborkából, cápauszonyból, madárfészekből, és értékes halakból készítettek ételeket.
A különleges madarak közöl fürjből, hattyúból, fogolyból, rózsás csérből, hódaruból, és pávából főztek a séfek.
A földi különlegességek között többnyire különleges gombákat szolgáltak fel, így siitake, kucsma-, bambusz-, ezüstfül- és oroszlánsörénygombát, valamint ehető sásliliomot.
Az ételekhez hasonlóan, az étkészletek is fényűzőek voltak. Az ételeket főleg bronzedényekből és tálakból szolgálták fel, amelyeket aprólékos munkával díszítettek. A nagyobb méretű porcelántálak és edények többek között tyúkot, kacsát, halat és malacot formáztak. Voltak olyan edények is, amelyek alsó részében alkoholláng melegítette a felső részben helyet foglaló ételt. A leveseket dupla falú bádogedényekben szolgálták fel. A belső részbe töltötték a levest, míg a külső részbe lobogó vizet öntöttek, ezzel tartva minél tovább melegen a levest.
Az egybegyűlt vendégek először általában mandzsu ételt ettek, majd ezután kerültek terítékre a kínai han ételek. A két konyha remekei között újra kellett teríteni, de természetesen a vendégek ezt nem az asztal mellett várták ki. Először az ünnepi csarnokba vonultak át, ahol zenét hallgattak, majd leültek egy kis desszertre, és miután minden vendég ismét megjelent, tósztot mondtak, és ismét főfogások kerültek az asztalra. Az egész fogadás alatt négyszer terítettek újra.
A mandzsu-han birodalmi lakoma olyan legendássá vált, hogy a kínai történelem során többször is megpróbáltak hasonlóan nagy lakomát összeállítani. Több nagy kínai konyhaművész egy-egy ilyen menü összeállításával bizonyította tudását.
Az eredeti birodalmi lakoma ételeit sajnos már nem lehet maradéktalanul reprodukálni, nemcsak azért, mert sok felhasznált állat a kihalás szélére sodródott, hanem azért sem, mert a történelem viharai során a pontos receptek nagy része elveszett, a különleges elkészítési eljárásokkal együtt.
A nagy, fényűző lakomák azonban nyomot hagytak a kínai kultúrában, és ezt a nagy események során a mai napig megfigyelhetjük Kínában.
Például az APEC 2014-es, Pekingben rendezett csúcstalálkozóján az ételek és az étkezések is a kínai kultúra gazdagságát hirdették. A Vízikockában rendezett fogadóbanketten külön erre az alkalomra készült étkészletből ehettek a világ vezetői. Az államfők étkészlete császári sárga zománcozott porcelánból készült, a díszítő motívumokat pedig a Mugao-barlangok falfestményei ihlették. Az államfők házastársai ugyanilyen, azonban a császári sárga helyett fehér színű étkészletből ehettek.
A Kínai Országos Rendezvényközpont tájékoztatása szerint körülbelül kétszáz séf dolgozott a menü összeállításán, a csúcstalálkozó legnyüzsgőbb időszakaiban pedig hatszáz szakács is sütött-főzött. Az esemény alatt 142 fogadást tartottak, és körülbelül 73 ezer főt láttak vendégül.