A lótuszlevelet először gyógynövényként jegyezték fel a Shiliao bencao című könyvben, a kínai hagyományos orvoslás klasszikus művében. Általában júniustól szeptemberig gyűjthetők be a lótuszlevelek. A levelekről eltávolítják szárukat (pontosabban levélnyelüket), majd a napon szárítják ki őket. A leveleket frissen is felhasználják, közvetlenül leszedésük után.
A kínai hagyományos orvoslás szerint a lótuszlevélnek keserű íze és enyhe jellege van, segíti a máj, a lép és a gyomor meridián működését. Ez utóbbi elűzi a forróságot és elvezeti a melegséget, elősegíti a test számára előnyös, tápláló, enyhe elemek termelődését, valamint hűti a vért. Mind a friss, mind a szárított lótuszlevél gyógyszernek tekinthető. A lótuszlevél tűzmentesítő hatása miatt különösen hasznos a szív egészségének megőrzésében.
A lótuszlevelet éltelek készítésekor is használják, például húst is párolhatunk lótuszlevélben. A friss lótuszlevelet rövid ideig helyezzük forró vízbe, majd azzal csomagoljuk be az elkészítendő húst, és kezdjük el párolni. Ezzel a módszerrel a lótuszlevél könnyű illatát átveszi a hús is. Az így készült étel a lótuszlevél illata miatt kitűnő étvágygerjesztő hatással is bír.
A lótuszlevelet gyakran használják nyári levesek, kásák készítésekor. Ilyen étel a lótuszlevélkása is. Elkészítéséhez alaposan mossuk meg a friss leveleket, és kezdjük őket vízben főzni, majd az így nyert levesből rizs vagy zöldbab hozzáadásával főzzünk híg kását. Az elkészült kását ízesítsük egy kis cukorral. A zöld színű, illatos és friss ízű kása elűzi a nyári meleget, és segíti a nyáltermelést. A lótuszlevélkása segít a nyári melegség eloszlatásában, valamint alkalmas a szédülés, a légszomj, és a véres vizelet kezelésére.
A lótuszlevél vérnyomás- és koleszterinszint-csökkentő hatású, segít a lefogyásban. Emiatt a magas vérnyomással, magas koleszterinszinttel és elhízással küzdők számára ajánlott a lótuszlevélkása fogyasztása. Emellett számukra ajánlott a lótuszlevél teaként való fogyasztása is, napi 9 gramm szárított vagy 30 gramm friss lótuszlevél felhasználásával. A legjobb hatás érdekében keverjünk galagonyát és juemingzi-t (semen cassiae torae) is a teába.
A lótuszlevelet külsőleg is felhasználhatjuk. Megfelelő mennyiségű lótuszlevelet jól mossunk meg, és főzzük vízben fél órán át. Az így készült főzetet lehűtés után alkalmazhatjuk borogatásra, amellyel megelőzhetjük az izzadságkiütéseket, és megnyugtatjuk bőrünket.
