A kínai szoláris naptár 24 periódusra osztja fel az évet. Ezeket a periódusokat évszakjelzőknek vagy szoláris periódusoknak is lehet magyarítani, de a lényeg az, hogy máig nagy szerepük van az év során végzett paraszti munkák beosztásában, de hasonlóan fontosak a városi ember számára is, mégpedig az egészséges életmód kialakítása miatt.

A liqiu (立秋) az említett 24 évszakjelölő közül sorrendben a tizenharmadik szoláris periódus. A kínai szó magyar fordítása: „az ősz kezdete". A liqiu szóból a li jelentése: felállít, megalapít, nyomban, rögvest, azonnal. A qiu szó pedig mi mást is jelenthetne ezután, mint azt, hogy ősz. A két szó együtt tehát azt jelenti, hogy „az ősz kezdete".

Furcsa, hogy az év legforróbb szoláris periódusa, a dashu két hete után Kínában már itt is az ősz, de hát Ázsiában az ősz is mást jelent, mint Európában, itt ez a legszebb évszak. És a kínai ősz még különben is hagyján a mongol őszhöz képet. Minden mongol ismeri ugyanis a mondást, hogy „naadmiin daraa namar", ami annyit tesz, hogy a nádom, a versenyjátékok után már itt is az ősz, és ugyan a nádom mostani, július közepi időpontját csak a Mongol Népköztársaság megalakulása után vezették be, de a mondást ma is ugyanolyan gyakran emlegetik, mint korábban. Szóval ahhoz képest, hogy a mondás szerint Mongóliában már július közepén megkezdődik az ősz, a kínai szoláris naptár liqiu, azaz ősz kezdete évszakjelzője akkor kezdődik, amikor a nap az égi hosszúság 135. fokára ér, ami a Gergely-naptár szerinti augusztus 7-e körüli időpontot jelent. A liqiu évszakjelzőnek természetesen még a vége is augusztusban van, általában 23-ra esik, akkor a nap az égi hosszúság 150. fokát éri el.

Természetesen semmi baj az elnevezéssel. Minthogy ebben a szoláris periódusban is szinte-szinte olyan meleg van, mint az ezt megelőző dashu, azaz nagy forróság idején, ahogy a népszokások, népi megfigyelések terén más esetben is tapasztalható, a liqiu elnevezés is inkább vágyat jelent, annak a vágyát, hogy most már nem sokáig kell a rettentő hőségtől szenvedni.

És hogy még jobban belekeveredjünk az augusztusi, idén például 30 Celsius-foknál is melegebb őszbe: a liqiu szoláris periódushoz szokták kapcsolni az alábbi mondást: 落 叶 知 秋 luò yè zhī qiū, azaz amikor a levelek lehullnak, akkor tudjuk, hogy itt az ősz. Na, ez az, amivel az ősz kezdete elnevezésű két hétben nem fog találkozni senki Kínában.

Hacsak az ország legészakabbra levő területein nem. Nem véletlen az sem, hogy Kínának ezen a hidegebb részein, vagyis Északkelet-Kínában alakult ki a legfontosabb szokás a liqiu idejére. Augusztus 7-én, pontosabban a liqiu szoláris periódus első napján szokás húst, zöldséget és gyümölcsöt enni Észak-Kínában, hogy ezekkel a tápláló ételekkel, azaz néhány kilócska felszedésével készüljenek fel a közelgő télre.

A kínai családok számára egyébként is egymás szinonimái az ősz és az étel. Természetesen az őszi aratás miatt. A liqiu szoláris periódus kezdetén az idősebbek egy csésze gabona mellett imádkoznak a jó aratásért. A hagyományok szerint a család minden tagja részt vesz ilyenkor a kínai húsos táska, a jiaozi készítésében, amely jó néhány kínai ünnep elengedhetetlen étele, nos az őszkezdeti ünnepé is. Az ilyenkor készített jiaozit bőven megtöltik hússal és zöldséggel. Kína néhány részén a szokások közé tartozik az is, hogy evéskor a családtagok megpróbálják elcsenni egymás evőcsészéjéből a húsos táskákat, mivel a népi hiedelem úgy tartja, hogy minél több jiaozit sikerül begyűjteniük, annál egészségesebbek lesznek a közelgő ősz idején.

Van egy másik népszerű szokás is az ősz kezdetekor, ezt pedig talán úgy lehetne magyarra fordítani, hogy „beleharapunk az őszbe". A furcsa elnevezés tulajdonképpen gyümölcs- és zöldségevést takar. Shandong tartományban például a görögdinnye a kedvenc étel ilyenkor, ad notam an apple a day keeps the doctor away. Vagyis a kínaiak szerint liqiu idején egy kis görögdinnye garantálja az egészséget télre és tavaszra.

Egyébként az ősz kezdetét már régóta megünneplik Kínában. Sőt régebben nagyobb ünnep volt, mint manapság. Már a Zhou-dinasztia idején minden ősz kezdetén, azaz a liqiu szoláris periódusban a császár személyesen vett részt az akkoriban szokásos ünnepi rendezvényeken.