A qiufen (秋分) az említett 24 évszakjelölő közül sorrendben a tizenhatodik szoláris periódus. A kínai elnevezés magyar fordítása: „őszi napéjegyenlőség". A qiufen szóból a qiu jelentése „ősz". A fen szó pedig azt jelenti, hogy „fele valaminek".
A qiufen, azaz őszi napéjegyenlőség akkor kezdődik, amikor a nap az égi hosszúság 180. fokára ér, ami a Gergely-naptár szerinti szeptember 23-a körüli időpontot jelent. A qiufen szoláris periódus vége általában október 8-ra esik, akkor a nap az égi hosszúság 195. fokát éri el.
Elérkeztünk tehát az ősz közepére, a természet is fordulóponthoz érkezett. Ez a kínaiak szemében is a nagy változások ideje. Egy kínai közmondás a változások egyik összetevőjét így fogalmazza meg: „minden eső nagyobb hideget hoz magával", vagyis a közmondás szerint az őszi napéjegyenlőségtől kezdve már nem a meleget enyhítik az esők, hanem hideget hoznak.
Ebben a két hétben még az éjszaka és a nappal körülbelül egyforma hosszúságú Kína legnagyobb részén, ezután azonban már az este és éjszaka a nappal kárára egyre hosszabb lesz, egészen a chunfenig, azaz a tavaszi napéjegyenlőségig.
Dél-Kínában a hőmérséklet 22 Celsius-fok alá csökken, és megkezdődik a hűvös ősz. Mivel azonban Kína óriás területű ország, ezért hatalmas különbségek vannak az északi és déli területek között. A forró nyárban ez nem mindig nyilvánvaló, de ősszel, az őszi napéjegyenlőség idején például igen. A déli 20 Celsius-fok körüli hőmérséklettel szemben ugyanis az északnyugati fennsík fagypont körüli hőmérsékletét tapasztaljuk. Ezeken a helyeken szinte már tél van. A dél-kínaiak fogalmai szerint mindenképp, az észak-kínaiak viszont nem kiáltanak mindjárt telet minden szeptemberi hóesésre.
A qiufen szoláris periódustól kezdődően Dél-Kína legtöbb területén kevesebb lesz az eső és a vihar. A szoláris periódusok két hetét ötnapos szakaszokra osztó népi bölcsesség az őszi napéjegyenlőség első pentádját úgy is nevezte el, hogy „a villámlás kezd alábbhagyni". Elképzelhető még ilyenkor is égiháború, de már nem ez a jellemző, hanem inkább a szemerkélő eső. A parasztok tudják, hogy faültetéshez ilyenkor a legérdemesebb nekikezdeni, mivel az őszi napéjegyenlőség idején ültetett fák nagyobb arányban maradnak meg.
De persze az ősz az aratás időszaka is, márpedig az őszi napéjegyenlőség két hete kitűnő időszak az aratásra. A qiufen szoláris periódushoz legközelebb eső teliholdat egyébként a kínai parasztok úgy is nevezték, hogy „az aratás holdja". A késői rizs és a gyapot ilyenkorra érik be, ugyanakkor több zöldséget is ekkor lehet felszedni, például a sütőtököt, a sárgarépát és a jamgyökeret.
Li Shizhen, a Ming-dinasztia (1368-1644) idején élt neves kínai gyógynövénytudós és akupunkturista a gyógyító anyagokról írt összefoglaló művében azt írta, hogy a sütőtök, a jamgyökér és a sárgarépa különösen hasznos a lép és a gyomor számára, aminek azért van különös jelentősége, mert ez a két szervünk különösen védtelen ősszel.
A sárga színű zöldségek, amilyen a sütőtök és a sárgarépa is, nagy mennyiségben tartalmaznak karotint, amelyek a szervezetben felszívódva A-vitaminná alakulnak. Más vitaminokat, nyomelemeket, valamint rostanyagokat is bőven tartalmaznak. A kínai jamgyökér pedig az emésztést segítő enzimekben gazdag. Ezek a zöldségek segítenek megelőzni a kiszáradást, továbbá erősítik a szervezet immunrendszerét.
A kínai ételek nagy figyelmet szentelnek az egyensúlyra, ennek egyik részeként az alapot zöldségek szolgáltatják, és ezt egészítik ki a húsok. A változatos étkezés és a zöldségek, illetve a húsok kiegyensúlyozott aránya különösen fontos a kínaiak szerint qiufen idején, amikor az égi jelenségek is kiegyensúlyozottak, a nappalok és éjszakák egyenlő hosszát már említettük is. Ezért sem a túl sok, sem a túl kevés zsiradékkal készített, továbbá a túlságosan tápláló, illetve a túl kevéssé tápláló ételek sem hasznosak az egészség szempontjából – szól a kínai népi bölcsesség.
Ha már volt szó a qiufen szoláris periódus első pentádjának elnevezéséről, akkor zárásként álljon itt a második és harmadik ötnapos szakasz megnevezése is, hiszen kitűnően illusztrálja a paraszti bölcsességet, a földművesek gondolkodását.
A második pentád neve: „a rovarok fészket készítenek", a harmadik, utolsó öt napé pedig: „a víz kezd megszilárdulni", azaz kezdődnek a fagyok.
