A shuangjiang (霜降) az említett 24 évszakjelölő közül sorrendben a tizennyolcadik szoláris periódus. A kínai elnevezésnek van magyar fordítása, mégpedig az, hogy: „jeges harmat". A fordító nyilván két korábbi, a tizenötödik és a tizenhetedik szoláris periódusokra gondolt a névadásnál, hiszen a fehér harmat (bailu) és a hideg harmat (hanlu) után jól hangzik a jeges harmat elnevezés. Csakhogy a kínai szónak nem ez az értelme, a shuangjiang elnevezésben nincs is benne a lu, azaz harmat szó. A shuang szó azt jelenti, hogy fagy, a jiang pedig azt, hogy leszáll, leereszkedik, vagyis az évszakjelző neve magyarul körülbelül annyit tesz, hogy „a fagy leszáll".
Még sincs szívünk kidobni a már létező magyar fordítást, mert a már elmondottakon túl olyan szépen rímel Bessenyei György Az esztendőnek négy részeirül című versének egy részletére is. A Bessenyei által említett négy rész természetesen a négy évszak, a „jeges harmat" kifejezést pedig hol másutt is találhatnánk, mint a telet bemutató részlet alatt. Imígyen: „Ez a komor állat borzas nagy szőrével, / Lompos, s messze nyúlik gyapjas üstökével. / Jeges harmat fénylik deresült szakállán, / Havas fergeteget hoz meg fagyott vállán. / A fellegek öszveszorítják magokat, / Hullatják hegyekre, völgyekre havokat."
És maradhat azért is a filológiailag nem a legpontosabb fordítás, mert az eredeti elnevezés meg meteorológiai szempontból alapul félreértésen. A kínai természettudósok ugyanis már régen megállapították, hogy az elnevezéssel ellentétben szó sincs arról, hogy a fagy felülről szállna alá. A shuangjiang elnevezés tulajdonképpen arra a természeti jelenségre utal, amikor a földben levő nedvesség elpárolog, és a hideg levegővel találkozva zúzmarává alakul.
A jeges harmat vagy fagyszállta, esetleg zúzmara eljötte, kinek hogyan tetszik, egyszóval a shuangjiang akkor kezdődik, amikor a nap az égi hosszúság 210. fokára ér, ami a Gergely-naptár szerinti október 23-a körüli időpontot jelent. A shuangjiang szoláris periódus vége általában november 7-re esik, akkor a nap az égi hosszúság 225. fokát éri el.
Jeges harmat idején tehát folytatódik az idő hidegebbre válása, megkezdődnek a fagyok. Míg Észak-Kínában ezt már korábban is elmondhattuk, addig a Jangce folyó környékén shuangjiang idején érkeznek az első fagyok. A népi bölcsesség úgy tartja, hogy érdemes ilyenkor datolyaszilvát enni, mert akkor télen nem leszünk majd taknyosak. Sajnos a náthát és az influenzát valójában a datolyaszilva fogyasztása sem tudja megelőzni, de azt meg kell adni, hogy valóban az évnek ebben a szakaszában a legfinomabb a datolyaszilva Kínában. Egyébként pedig mindenféle gyümölcs és zöldség fogyasztása javallott ilyenkor, de a datolyaszilva mellett különösen hasznos, ha körtét, almát, olívabogyót, hagymát és mustárlevelet eszünk.
Kína nagyságából következően talán egyetlen szoláris periódus sincsen, amely az egész országra egyformán érvényes lenne. Talán a tizenkettedik szoláris periódus, a legmelegebbet jelölő dashu, nagy forróság a kivétel, akkor az egész országban, az adott helyen szokásos maximális hőmérsékletet mérik, még ha ez természetesen nem ugyanolyan meleg Észak- és Dél-Kínában. Jeges harmat idején azonban jókora eltérések vannak az ország részei között. Dél-Kínában nappal még 16 Celsius-fok körüli a hőmérséklet, nem is beszélve a dél-kínai völgyekről, amelyekbe majd csak télen érkeznek az első fagyok és a zúzmara is.
Dél-Kínában a parasztok ekkor takarítják be a rizst és ekkor vetik a búzát és a repcét. Gyorsan kell dolgozniuk, mert az aratást és a vetést akkor kell befejezni, amikor még nincs ehhez túl korán, de még nincs későn sem. Márpedig az időjárás gyorsan változik, úgyhogy a parasztok számára a shuangjiang két hete a fő dologidők egyikének számít.
Hebei tartományban a hüvelyesek betakarítása a legfontosabb paraszti munka, illetve a betakarított termények megfelelő tárolása jelent számukra nagy problémát. A kései búzát pedig ekkor kezdik el vetni. A háziállatok számára a füvet is ekkor kaszálják. Spenótot és repcét vetnek néhány hektáron. Mindezeket időben kell végrehajtani, hogy a következő tavaszon a lehető leghamarabb lehessen kezdeni a betakarítást.
Shandongban shuangjiang idején érkezik a fagy, az időjárás hidegebb lesz. A parasztok ekkor az édes burgonya és a földimogyoró betakarításával vannak elfoglalva. Továbbá ellenőrzik a téli vetést, és ha úgy tapasztalják, hogy nem megy minden a terveknek megfelelően, akkor jöhet a megismételt ültetés.
Sanghajban is ekkor érkezik az első fagy, és ekkor végzik az őszi betakarítást is.
Hunanban a rizsbetakarítás ekkor ér véget és vetik el a krumplit.
A szoláris periódusokat ötnapos szakaszokra, úgynevezett pentádokra osztották fel. Ezeknek a pentádoknak sokszor igencsak költői, de legalábbis érdekes neveket adtak. A shuangjiang, jeges harmat két hetének három ötnapos szakaszáról mindkét állítás elmondható.
Az első pentádnak mai ésszel igen furcsa neve van, de amikor a parasztok kitalálták az elnevezéseket, még biztosan több vadállat szaladgált az országban. Az elnevezés így hangzik: „A sakálok a vadállatok ajándékát adják".
A második pentád neve: „A növények sárgák lesznek és lehullnak a levelek". Azaz Kínában a shuangjiang második ötnapos szakaszát tekintik a „hull az elsárgult levél" par excellence idejének.
A shuangjiang utolsó 5 napjának pedig ez a neve: „Minden rovar elmegy téli álmot aludni".
