A dongzhi (冬至) az említett 24 évszakjelölő közül sorrendben a huszonkettedik szoláris periódus. A kínai szó magyar fordítása: „téli napforduló". De ez persze nem a szó szerinti fordítás, mert ugyan a „dong" szó valóban azt jelenti, hogy „tél", de a „zhi" szó szerinti jelentése nem az, hogy „napforduló". A tizedik szoláris periódus, a xiazhi nevében azonban már találkoztunk ezzel a szóval, természetesen itt is ugyanaz a jelentése, mint amott volt: „legnagyobb, szélsőséges", és ahogy ott a legszélsőségesebb nyarat, vagyis a nyári napfordulót jelentette, a dongzhi pedig a legszélsőségesebb telet, vagyis a téli napfordulót jelenti.
A dongzhi, téli napforduló akkor kezdődik, amikor a nap az égi hosszúság 270. fokára ér, ami a Gergely-naptár szerinti december 21-e körüli időpontot jelent. A téli napforduló szoláris periódus vége általában január 5-re esik, akkor a nap az égi hosszúság 285. fokát éri el.
Hajdanán Kínában a dongzhi szoláris periódusban ünnepelték a betakarítás végeztét. Mára ez a szerepe megváltozott, ma inkább a családi együttlét ideje a téli napforduló. A távol lévő családtagok ugyan ekkor még nem utaznak haza, hiszen az majd tavaszünnep idején lesz esedékes, de az egy fedél alatt lakók lehetőség szerint együtt töltik a dongzhi két hetét. Ilyenkor rizslisztből készült édességet, édes lében felszolgált rózsaszínű és fehér tangyuant szokás enni, a tangyuan ugyanis a családi egységet és a jólétet szimbolizálja.
És hogy miért is fehér és rózsaszínű a rizslisztből formált golyó alakú édesség? Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a dongzhi ünneplésének hátterében a jin és jang filozófiája, azaz a világegyetem harmóniájának elmélete húzódik meg. A téli napforduló után ha lassan is, de biztosan hosszabbodnak a nappalok, aminek eredményeképpen növekszik a pozitív energiák áramlása. A Ji csing (I Ching, Ji King), azaz a Változások könyve hexagramjaiból a fu (復) vagyis visszatérés szimbolizálja az imént röviden leírt változást. A fehér és rózsaszínű rizslisztből készített golyók pedig a jin és jang kettősségét idézik fel.
Ez a ragacsos rizsből készült édesség mindenütt népszerű Kínában, de főleg az ország déli részén, illetve a külföldi kínai közösségekben szokás téli napforduló idején készíteni, majd pedig megenni. A tangyuan evésének is sora van, akár a lepényének. A család minden tagja kap legalább egy nagy ragacsosrizs-golyót és több kisebbet. A golyók lehetnek töltelékesek, de töltelék nélkül is készíthetők. A nyers golyókat édes lében főzik ki, majd ugyanezzel a lével együtt csészékben szolgálják fel. Gyakran isznak mellé jiuniangot. Ez alacsony alkoholtartalmú rizsbor, amelybe rizsszemek, illetve nem ritkán osmanthus, magyar nevén illatvirág is kerülnek.
Észak-Kínában inkább töltött gombócot esznek téli napforduló idején. Úgy tartják, hogy ennek a szokása a Han-dinasztia idején élt nagy orvos, Zhang Zhongjingtől eredeztethető. Történt ugyanis, hogy egy hideg téli napon Zhang Zhongjing meglátott egy szegény embert, akinek fagyási sérülés volt a fülén. Zhang Zhongjing megsajnálta az embert, ezért utasította a szolgáját, hogy birkahúsból és más összetevőkből készítsen gombócot, majd pedig ossza ki a szegények között. Ezzel próbálta őket egy kis meleg ételhez juttatni, illetve megóvni a fülüket a fagydaganatoktól. Azóta készítenek fül alakú gombócokat, és ez magyarul ugyan fából vaskarika, de a húsos barátfüle magyarítással sem járnánk sokkal jobban. Inkább itt van a kínai név, amelyet Zhang adott az ételnek: quhan jiaoer tang (祛寒嬌耳湯), azaz gombócleves, amely elűzi a hideget. Később pedig téli napforduló idején szokássá vált ilyen fül alakú hússal töltött gombócot enni Kínában.
De nem csak étellel él az ember dongzhi idején sem. Az ősökre is szokás ilyenkor emlékezni. Érdekesség, hogy téli napforduló idején ezt hagyományosan nem egyénileg tették a kínaiak, hanem az azonos családnevűek, illetve az egy klánhoz tartozók közösen áldoztak az ősök emlékének. Az ősök tiszteletének szentelt templomokban bemutatott áldozati szertartás után a résztvevők együtt költöttek el egy hatalmas lakomát.
A téli napforduló ideje a régi kínaiak felfogása szerint az év végét is jelentette. Sőt még ma is nagyon sok kínai van a világon, főleg az idősek között, akik úgy számítják, hogy rögtön a téli napforduló után „lesznek egy évvel idősebbek", vagyis számukra nem a tavaszünneppel kezdődik az új esztendő.
A szoláris periódusokat ötnapos szakaszokra, úgynevezett pentádokra osztották fel. Ezeknek a pentádoknak sokszor igencsak költői, de legalábbis érdekes neveket adtak.
Dongzhi első pentádjának neve: „A giliszták csomóba gyűlnek", ami a giliszták téli álmának kezdetére utal.
A második pentád neve: „A szarvasok elhányják a szarvukat". Egyes forrásokban jávorszarvasok szerepelnek.
A téli napforduló utolsó 5 napjának a neve: „A forrásvizek mind mozgásban vannak.
