nepi hagyomany |
A rizsre épülő mezőgazdaság nagyon erős befolyást gyakorolt a társadalmi, gazdasági, politikai és ideológiai fejlődésre az ősi Kínában. Ebben az értelemben, a hagyományos kínai kultúrát rizskultúrának is tekinthetjük.
A gyomlálás, az öntözés, és a rizs átültetésének technikája mind a Sárga-folyó völgyéből indult északon, és a Hanshui-medence környékén északnyugaton. Ezeken a területeken számtalan, az ősi rizstermesztéssel kapcsolatos lelet került elő. Régészek megerősítették, hogy legalább 3-4 ezer éve kezdték a rizstermesztést Kínában. Zhejiang tartományban egy újkőkorszaki helyszín feltárásakor nem ragacsos rizst találtak. Ez a rizstermesztés legkorábbi bizonyítéka nemcsak Kínában, hanem az egész világon.
Mire az időszámításunk előtti első-második évezred fordulóján a Nyugati Zhou-dinasztia került hatalomra, a rizs már széles körűen elterjedt és rendkívül fontossá vált. Ez egyértelműen kikövetkeztethető a korabeli rizstároló bronzedényekből. Ekkoriban a rizs az arisztokrata társas étkezések egyik központi eleme volt.
A tavasz és ősz időszakban, az időszámításunk előtti 8-5. században, a rizs a közemberek étrendjének is fontos része lett. Később Dél-Kínában, különösen az ezredforduló körül a Han-dinasztia alatti aprólékos, intenzív mezőgazdasági technikák jóvoltából, a rizs már az egész kínai kultúrában nagyon fontos szerepet töltött be.
A rizstermesztés egy gazdasági körforgáshoz vezetett, a rizzsel a középpontban: tavasszal szántás, nyáron gyomlálás, ősszel aratás, télen pedig felhalmozás. Az ősi Kínában hatalmas méretű földek, köztük a Jangce középső és alsó szakasza, valamint Észak-Kína nagy része alkalmasak voltak a rizstermesztésre. A legtöbb kínai ember a földeken dolgozott, az évszaknak megfelelő munkákat végezve.
A rizstermesztés a régi kínai gazdaság több más aspektusát is erősen befolyásolta. Például a földműveléshez elengedhetetlen volt az összetett öntözési rendszer. A rizstermesztést taglaló könyvek már több mint kétezer éve, a hadakozó fejedelemségek korában is születtek. Huang Xingsi Daopin című, a rizsültetési techikákról szóló Ming-dinasztiabeli könyvét széleskörűen a különböző rizsfajták fejlesztéseiről szóló teljes gyűjteménynek tartották. A könyv azt is példázza, hogy mennyire fontos volt a rizs termesztése a hagyományos kínai gazdaságban.
Kína a mezőgazdaságra épült. Az időszámításunk előtti harmadik században a rizs egy különlegesen készített étel volt. Alkoholos italt is készítettek belőle, és az isteneknek szánt áldozat is rizs volt. Mi több, a rizsből nagy odafigyeléssel különböző ételeket készítettek, amelyek több hagyományos kínai ünnep során fontos szerepet játszottak.
A tavaszünnep, azaz kínai holdújév alatt a rizs az ünnepi vacsora egyik központi eleme. Ebből az alkalomból a kínai családok újévi süteményt és gőzölt szivacsos süteményt készítenek a ragacsos rizs lisztjéből.
Az első holdhónap 15. napján rizslisztből készült gombócokat készítenek. Erre a napra esik az új holdév első teliholdja. Ebből az alkalomból készülnek a gombócok, amelyet északon yuanxiao-ként, délen pedig tangyuanként ismernek.
A sárkányhajó fesztivál alatt, az ötödik holdhónap ötödik napján zongzi-t, egy ragacsos rizsből készült ételt esznek.
A duplakilences, azaz a 9. holdhónap 9. napján tartott ünnep során is sütemény készül a rizsből. Mivel az ünnep egyből az aratás utánra esik, így már az új rizsből készülhet az ünnepi étel.
Végül, a 12. holdhónap 8. napján az emberek rizsből, gabonákból, babfélékből, mogyorófélékből és szárított gyümölcsökből készített kását fogyasztanak. Úgy tartják, hogy Sakyamuni ezen a napon vált Buddhává, miután egy falusi lány tejjel és rizspudinggal kínálta meg, így visszanyerve testi erejét. Ma ennek emlékére a kínai emberek rizskását esznek ezen a napon.
