Négy éven át tartott, míg elegendő pénzt tudtak félretenni. Először a férje, Yang utazott haza. Xijiangban vásárolt egy darab földet, melyre egy házat építetett, magához vette a fiát, és ezután Anong is hazatért. Azonban a ház és az utazás elvitte összes megtakarításukat.

Yang elmondta, hogy egy boltot nyitottak, hogy abból tartsák el magukat.

„Valamiből meg kell élni, a gyereket fel kell nevelni, így nyitottunk egy boltot, és mellette üveget és papírt gyűjtöttünk, hogy azt a gyűjtőhelyen leadjuk."

Akkoriban már néha betért a faluba néhány hátizsákos turista, főleg külföldiek. Anong észrevette, hogy a miao nemzetiségi kézműves termékek, így például a viasszal festett szövet nagyon tetszett a külföldi turistáknak, és a szemközti bolt, ami ezeket árulta, jóval nagyobb forgalomra tett szert, bár nem minden nap akadt vevő.

Anong étterme bejárata

Anong eladta saját boltját, kölcsönkért még 2 ezer jüant, és egy hasonló boltot nyitott. A nyereséget lassan visszaforgatva saját háza második emeleti szobáit átalakíttatta és kiadta, így a kis bolt mellett még az egy emeletes vendéglő is nyereséget termelt számára.

A 2008-as turisztikai fejlesztési konferenciát követően robbanásszerűen növekedett a falut felkereső turisták száma. Anong eladta házát, és egy sokkal jobb helyen vett egy új háromemeletes házat. Saját pénze mellett még 50 ezer jüanes bankhitelt vett fel, és beindította jelenlegi éttermét, ami azóta is nagyon sikeres.

A konferencia hatására nemcsak Anong, hanem a faluban egyre többen vettek részt a turizmusban. A helyi kormányzat a kedvezményes hitelek mellett az adókulcsokat is nagyon leszorította, így támogatva a falusiak üzletét. Wei Tongxian szóvivő ezzel kapcsolatban elmondta:

„Majdnem az összes adóterhet eltöröltük, mert azt szeretnénk, hogy minél gyorsabban fejlődjön a falu."

Zhu Jingzhen

Anong már régen visszafizette hitelét, néhány éven belül a saját étterme mellett egyik rokonával közösen egy hotelt is elkezdett működtetni. Végre megvalósította álmát, és ezen felül sok falubélinek is megélhetést biztosított. Zhu Jingzhen Anong éttermének egyik szakácsnője, ő készíti a hideg fogásokat. Már négy éve dolgozik Anong éttermében, pedig az éttermekben általában gyakran cserélődik a személyzet. Zhu Jingzhen elmondta, hogy szülei már idősek, gyermeke még nagyon kicsi, így nem szívesen költözne nagyvárosba munkát vállalni. Az étterem közel fekszik otthonához, motorral csupán tíz percre, az állás pedig stabil és jó a fizetés.

„Általában az október 1-i nemzeti ünnep után sokkal kevesebb turista érkezik, ilyenkor a többi étterem szabadságra küldi a dolgozóit, persze fizetés nélkül. Azonban hozzánk egész évben jönnek a vendégek, és amikor kevés a vendég, akkor is mindenki itt maradhat teljes fizetéssel. Emellett főnökünk, Anong olyan kedvesen bánik velünk, mintha testvérei lennénk."

Wei Tongxian is elmondta, hogy a turisztikai fejlesztés előtt a mezőgazdaság nem tudta emelni a helyi emberek életszínvonalát, így a fiatalok elvándoroltak nagyobb városokban dolgozni, hátrahagyva az időseket és a gyerekeket. A turizmus azonban megfordította a trendet, fiataljaink visszatértek, mert itthon jobban boldogulnak a turizmusnak hála.

Anong éttermében piros tojásokat készítenek a vendégeknek

Igazából Anong se gondolta volna néhány évvel ezelőtt, hogy így felvirágzik faluja. Elmondta:

„Amikor hazatértem Sanghajból, a kátyús úton csak nagyon lassan tudtunk jönni. Miután láttam a nagyvárosok útjait, nagyon elkeserítettek az itthoni utak, nem is reménykedtem abban, hogy nekünk is szép, széles, sima útjaink lehetnének, amin szépen és gyorsan mehetnek az autók. Ez mégis megtörtént, a turisztikai konferencia után újjáépítették az utakat, a faluban modern infrastruktúrát építettek ki, és ez nemcsak a turisták, hanem a mi kényelmünket is szolgálja."