Ma Junwang Tongwanchengről írt művét mutatja

Ma Junwang bácsi 1949-ben született, idén 65 éves. Elmondása szerint dédnagyapja a Qing dinasztia idején a háborúk és járványok elől vándorolt ide. Azt látta, hogy ezen a helyen nincs kormányzat, viszont gazdag legelők és megfelelő vízforrások találhatók itt. Úgy döntött, hogy itt telepszik le.

„Nem volt itt kormány, a várfal nyílásaiba pedig be lehetett költözni, semmit sem kellett fizetni. A környékén jól nőtt a fű, így ha vett az ember néhány juhot és marhát, már meg tudott élni belőlük."

Ez a régen magára hagyott vár lassan újra benépesült. Ma Junwang bácsi elmondta, hogy az ország felszabadításakor és a kulturális forradalom közepette a térségben csak két család élt, a Gao és az ő családja, a Ma család. Mára a legkorábban ideérkezett Ma család több száz leszármazottja él itt.

„A mi családunk érkezett a legkorábban Tongwancheng várához, amikor a dédnagyapám idejött. A felszabadítás idején a faluban csak kb. kétszázan laktak, de mára csak a mi családunk is kétszáz háztartást számlál."

Azonban az itt élők közül senki sem ismerte Fehérvár történetét, egészen addig, amíg a Peking Egyetem történész professzora, Hou Renzhi ide nem látogatott. Csak Hou professzor vizsgálata után derült fény arra, hogy ez a vár a hunok 1600 évvel ezelőtti fővárosa, hivatalos nevén Tongwancheng. Ezt követően egymás után látogatottak ide és folytattak ásatásokat a régészek és más szakértők.

„Arra emlékszem, hogy a legkorábban ide látogató kutatócsapat a tartományi Régészeti Kutatóintézettől jött. Akkoriban huszonéves voltam, és négy-öt másik falubélivel együtt fejenként napi két jüanért mentünk a dombokra dolgozni, segíteni. Elég széles lapáttal ástunk lassú ütemben, kb. 2-3 méteres mélységre ástunk, és mindennap több mint tíz gödröt tudtunk kiásni."

Ekkor ébredt rá Ma bácsi is, hogy milyen régi történelme van szülőhelyének, a vár múltjának megismerése pedig lassan élete fontos részévé vált.

„Nagyon szeretem a vár történelmét. Nem sokat jártam iskolába, viszont a történelmet szeretem, szeretek róla olvasni és mások elbeszéléseit hallgatni. Gyakran kaptam anyagokat a helyi történelemről, amiket mind el is olvastam."