A táblán Ma Junwang elérhetősége olvasható

A '80-as években vették műemlékvédelem alá Tongwancheng várát és környékét, így az itt élőknek, köztük Ma bácsinak, el kellett hagyniuk lakóhelyüket.

„Ha az állam védi, akkor nem mondhatjuk, hogy mi nem költözünk ki. Igaz, nem mindenkinek könnyű szülőhelyét elhagyni. Azóta már több mint 30 év telt el, már megszoktam a dolgot."

Ma bácsi generációja számára Tongwancheng egy valóságos vidámpark volt. Mint elmondta, minden fennmaradt romra felmásztak már. Ugyanakkor Tongwancheng egy szent hely is azok számára, akik próbálják feltárni a hunok múltját, egykori virágzásukat. Bár a várból ki kellett költöznie, azonban lélekben továbbra is a vár falai között él Ma bácsi. Ma Junwang saját maga is tanulmányozta a vár történelmét az idelátogató kutatócsoportok segítségével. Emellett Ma bácsi igazi mesemondó stílusban tudja átadni tudását a látogatóknak.

„Szeretik a történeteimet hallgatni. A kutatók is hozzám fordultak ezekkel kapcsolatban. Például ennek a dombnak Lófej a neve, én mondtam el nekik, hogy miért is, és azóta ők is így hívják."

Elmondható, hogy Ma bácsit sorsa Tongwangchenghez köti, nyilván mert itt született, azonban az már az ő választása volt, hogy a vár történelmével foglalkozzon. Mint amatőr idegenvezető, Ma bácsi egy kis pénzt is tudott keresni. Bár az idegenvezetésért nem kér pénzt, de a turisták szívesen vásárolnak a Ma bácsi által a vár történelméről írt füzetecskéből, miután meghallgatták történeteit.

„Az összegyűjtött anyagokat rendeztem össze. Ezekből, valamint az őseinktől örökölt mesék alapján írtam meg könyvemet Tongwancheng rövid ismertetése címmel. A látogatóknak, turistáknak is az ebben szereplő dolgokból szemezgetek."

Ma bácsi mondta, hogy ő nem a helyi kulturális intézet alkalmazottja, ő inkább népi önkéntes idegenvezetőként tekint magára. Az ide látogatók azonban hírneve miatt csak őt akarják hallani. A bácsi elmondta, hogy már idős, ezért nem nagyon tud a szántóföldön dolgozni, a várnál viszont még hasznossá tudja tenni magát. A turisták mindegyike általában 30-50 jüant fizet az idegenvezetésért, illetve a könyvéből is sokan vásárolnak, így Ma bácsi nem keres rosszul.

„Engem keresnek a turisták, lehet, hogy azért, mert több hagyományt és mesét ismerek. Az ünnepnapokon naponta 2-300 jüant tudok keresni, hétköznapokon viszont sokkal kevesebbet."

Ma bácsi többször is hangsúlyozta, hogy könyve nem hivatalos kiadvány, hanem ő maga másoltatta és ő tűzte össze őket, azonban a könyv így is nagyon tetszik a turistáknak. Első alkalommal 2000 példányt csináltatott, ami nagyon hamar elfogyott. A következő kiadásokkal együtt már több mint tízezer példányban fogyott Ma bácsi könyve.

„A turisták megvették és hazavitték, elmondták, hogy Ma bácsi érdekeseket mondott, amikről korábban soha sem hallottak, így csaknem mindenki vett egy-egy példányt."