Xue Yanping egyetemi tanár; a Kínai Kommunikációs Egyetem animáció szakán dolgozik. 2003-ban végzett az angliai Derby Egyetem film és animáció szakán,majd hazatérése után először a Kínai Központi Televízió (CCTV) 6-os csatornájánál, azaz a filmcsatornánál dolgozott pár évig, aztán rájött, hogy jobban érdekli az oktatás mint a televíziós szerkesztői munka, így került a Kínai Kommunikációs Egyetemre, ahol tanítással kezdett el foglalkozni. Xue emellett az egyik legismertebb szakfolyóirat, az „Animáció Ház" főszerkesztője is: gyakran saját blogján osztja meg a tudását az érdeklődőkkel, és sok vidéki diákja az ő órája kedvéért utazik Pekingbe.

„Nem csak az óráimat ülték és hallgatták végig, hanem házi feladatot is csináltak, ha lehet még lelkiismeretesebben, mint a saját növendékeim. Lassan kialakult az a szokás is, hogy a vidéki diákok a kurzus végeztével még az albérleteiket is hátrahagyták a többi vidéki tanulónak."

A tanár urat a növendékei nagyon szeretik, hiszen jó humorú, kedves és szimpatikus; tanítványai Xue Mama néven szólítják. Nem csak a diákok, hanem a macskák is gyakran látogatják az óráit, mert az tanteremben mindig akad némi macskatápszer is. Erre a blogján is utal, a macskáknak való falatok a blog nevében is föl vannak tüntetve. Saját macskáját is az ominózus tápszerről nevezte el, mert kedvence hasonlít a reklámban szereplő macskára. A macskatartás népszerű az egyetemen.

„Az én tantermem folyton tele van velük, még a diákjaim is nálam hagyták a cicáikat a hosszabb tanítási szünet idejére. Mi mások vagyunk, mint azok, akik igazi filmet csinálnak hús-vér emberekkel. Mi animációval foglalkozunk, és ez sokkal játékosabbá tesz minket."

Noha Xue Yanping rendezőként fejezte be az egyetemet,úgy érezte, hogy az animáció jobban illik hozzá, így mesterképzésre már animáció szakra ment. Jelenleg egy, a diákjaiból álló csapattal dolgoznak az első kínai animációs dokumentumfilmen, ami az animáció-ipar jelenlegi helyzetéről szól. Az a címe, hogy „A kabóca zaja jobban tükrözi a liget csendjét".

„Úgy éreztem, hogy az animációval foglalkozók általában befelé forduló, önbizalomhiányos emberek, így még akkor sem ismerik őket eléggé, ha évek kiválóan űzik az ipart.

Ezért jutott eszembe, hogy jó volna megismertetni a közönséggel az ő munkájukat is, amit az elmúlt tizenegynéhány év során végeztek."