>>[Allegóriák]

Aki lábát rajzol a kígyóra

Egy társaságban valaki azt javasolta: "Rajzoljunk egy kígyót, meglátjuk, hogy kinek sikerült a legjobban." A kígyó visszatetsző külseje miatt általában az álnok ember szimbóluma Kínában, régen azonban mégsem utálták.
Elkezdtek tehát kígyót rajzolni. Egyikük gyorsan be is fejezte, Körülnézett, rajta kívül senki sem volt kész. Hát akkor csinálok valami különlegeset, gondolta, és négy lábat festett a kígyó testére. Aztán elkiáltotta magát: "Én már befejeztem, méghozzá lábakat is rajzoltam neki!" De a többiek egyöntetűen azt mondták, hogy amit rajzolt, az nem kígyó, hiszen a kígyónak nincs lába. Így emberünk kiesett a versenyből.
Ebből származik az a szólás a kínai nyelvben, hogy "lábakat rajzol a kígyónak", vagyis fölösleges dolgot tesz, s ezzel csak ront a helyzeten.
De értelmezhetjük úgy is, hogy csakis tiszta céltól vezérelve szabad előrehaladni, ne szálljon a győzelem senki fejébe, főleg ne pillanatnyi siker miatt.

História He mester jádekövéről

A mai Közép-Kínához tartozó Hubei és Hunan tartományok területén volt a Hadakozó Fejedelemségek korában Chu királyság, ahol Bian He nevű jádebányász is élt. Egy alkalommal egy szerinte kiváló darabot talált, amelyből rendkívül jó minőségű jádetárgyakat lehetett kifaragni. A mester a jádét felajánlotta a királynak, azonban az udvari mesterek hamisnak, értéktelennek ítélték a darabot. Bian Het csalással vádolták. Erre a király levágatta a mester bal lábát. Néhány év múlva új király került a trónra, a mester újra próbálkozott. Ám megint balul járt, most az új király a mester jobb lábát vágatta le. Mire a harmadik király is megkezdte uralkodását He mester már teljesen elveszítette önbizalmát és csak csendben sírdogált házában. Ám a hír eljutott az új király fülébe, az uralkodó feldaraboltatta és feldolgoztatta a He mester által felajánlott követ és tényleg, eddig soha nem látott gyönyörű jádedarab került ki az udvari mesterek keze alól. A mester emlékére a kínai történetírás a He mester jádéja nevet adta neki.
A tanulság: ne hagyjuk magunkat megtéveszteni a dolgok külsejétől, és az, hogy a jádebányász mesternek ismerni kell a jádét, az uralkodónak viszont ismerni kell az emberek tudását.

Bian Que doktor a kórmeghatározásról

Egy nap Bian Que, a csodadoktor meglátogatta Huangong Qi királyt. Egy darabig elbeszélgetett a királlyal és elmondta: "Ahogy látom, Felségednek van egy kis bőrpanasza. Ha nem gyógyíttatja időben, az beljebb jut a szervezetébe." A király azt mondta: "Jól érzem magam, semmi panaszom." Elbúcsúzott a doktor, és a király a mellette állóknak elmondta: "Az orvosok mindig mindenütt betegséget látnak, találnak az emberekben, hogy jutalmat kapjanak."
10 nap múlva Bian Que újból felkereste Huan Gongot, és figyelmeztette: "Felséged gyomrába, belső szerveibe került a betegség, ha nem törődik vele, nagyobb bajt fog okozni." A király ez alkalommal sem vette komolyan a doktor szavait, így az kénytelen volt otthagyni a királyi udvart. Újabb 10 nappal később, Bian Que csak messziről látta a királyt, de szó nélkül megfordult és elment. A király embert küldött utána, hogy magyarázza meg a doktor, miért ment el? Bian Que elmondta: "Amikor a betegség még a test felületén van, tűszúrással vagy kenőccsel meg lehet gyógyítani. Ha a betegség a szervezetbe került, gyógyszerekkel rendbe tudjuk hozni. De ha a betegség a csontvelőbe jutott, már semmi esély sincs rá, hogy bárki meggyógyítsa a beteget. A király betegsége most már a csontvelejében van. Nem tudok semmit segíteni." Azzal a doktor elment.
5 nap múlva a királynak már mindene fájt, be akarta hívatni Bian Quet, de a lakásán már csak hűlt helyet találtak. A csodadoktor még aznap elhagyta a királyságot.
Az allegória azt akarja magyarázni az embereknek, hogy a hibát vagy hiányosságot, időben kell jóvátenni, ha nemtörődöm módon magára hagyjuk, akkor nagyobb, esetleg jóvátehetetlen baj lesz belőle.