Dongguo tanár úr és a zhongshani farkas

Egy XIII. században, a Ming-dinasztia idején íródott "Dongtiani históriák" című könyvben olvashatjuk a következő esetet:
Dongguo tanár úr rendkívül olvasott, de nagyon együgyű ember volt a gyakorlati életben. Egy napon úgy döntött, hogy szerencsét próbál a szomszédos Zhongshan fejedelemségben. Felszállt hát szamarára, hátán könyves zsákjával. Menet közben egy hegy lábánál eléje ugrott egy megsebesült farkas, hátában vadász nyílvesszője. A farkas könyörgött Dongguo tanár úrnak: "Egy ádáz vadász üldöz, kérem, rejtsen hátizsákjába. Ha elmúlik a veszély, dúsan meghálálom." Dongguo tanár úr mélyen elgondolkodott, majd azt mondta a farkasnak: "Neked rossz híred van, azt mondják rólad, hogy kegyetlen és ádáz vagy. Azonban ha már ilyen szorult helyzetben vagy, segítek, hiszen a segítségnyújtás nemes dolog. Csakhogy túl kicsi a zsákom, nem tudsz belebújni." Erre a farkas azt mondta: "Kösd össze testemet, ettől kicsi leszek." Meg is tette Dongguo tanár úr, és begyömöszölte a farkast hátizsákjába.
Pillanatok múlva odaért a vadász, aki Dongguo tanártól érdeklődött, látott-e egy sebesült farkast? Nemet mondott a tanár úr, a vadász más irányba vette útját. A zsákba bújt farkas miután hallotta, hogy eltávozott a vadász, kérte Dogguo úrtól, engedje ki a zsákból.
Ki is engedte a tanár a farkast hátizsákjából és leoldotta a kötést a farkasról. Akkor a farkas újabb kéréssel fordult Dongguo tanár úrhoz: "Ha már jót tett nekem a tanár úr, tegyen még egy dolgot! Nagyon éhes vagyok, hadd egyem meg a tanár urat! " Ezzel ráugrott a tanárra. Dongguo tanár úr puszta kézzel természetesen nem bírt el a farkassal. Elkezdett kiabálni, hogy hálátlan a farkas. Éppen arra járt egy paraszt, Dongguuo tanár úr siránkozva mondta el az esetet a parasztnak, hogy megmentette az életét a farkasnak, az viszont most fel akarja falni. Kérte a paraszttól, hogy tegyen igazságot. A farkas mindezt azonban tagadta. Gondolkozott a paraszt, majd azt mondta: "Nem láttam semmit, tehát egyikőtöknek sem tudok igazat adni. Különben is, egy ilyen kicsi zsákba hogy bújhat bele egy ekkora farkas? Ismételjék meg, hogy történt az egész! Erre a farkas lefeküdt a földre, összehúzta magát, és kérte, hogy Dongguo tanár úr kösse össze, ahogy körábban. Dongguo tehát begyömöszölte a farkast újra a hátizsákba, a paraszt jó szorosan összekötötte a zsákot, majd Donguohoz fordult: "A farkas kegyetlen természete nem változik meg semmilyen körülmények között. A farkassal kegyelemről beszélni igazán ostobaság. Máskor ne tegyen ilyesmit a tanár úr" - és kapával agyonverte a a zsákban levő farkast.
Dongguo tanár úr a kínai emberek közt az együgyű jószívűség szimbóluma, ő az, akit könnyen becsaphatnak mézes szóval. A zhongshani farkas pedig az önző, a jótettet hálátlansággal viszonozó személy jelképe.

Aki délre akar menni, de északra veszi az irányt

Az időszámítás előtt V-III. században a Hadakozó Fejedelemségek korában hét királyság állandóan hadban állt egymással a hegemónia megszerzéséért. A Wei király is háborúra készült egy napon. A hír hallatára kancellárja Ji Liang, aki éppen vidéki útról érkezett, le sem vette poros ruháját máris kihallgatást kért a királytól. A csodálkozó király megkérdezte:
"Mitől leszel ilyen ideges, még a port sem verted le a ruhádról?"
"Egy érdekes esetet szeretnék Felségednek elmesélni."
A kíváncsi király kérdésére Ji Liang elmondta: "Ahogy a fővárosba jöttem, útközben találkoztam egy emberrel, aki északra igyekezett. Kérdeztem tőle, hová megy. Az illető személy azt válaszolta, hogy Chu királyságba akar menni. Pedig Chu királyság délen van. Miért megy északi irányba, kérdeztem. A jóember hetykén mondta, hogy neki kiváló paripái vannak, minden bizonnyal elviszik Chuig. Erre azt mondtam neki, hogy bármilyen jó lovaid is vannak, ha északra veszed az irányt, inkább nagyobb távolodsz a célodtól. Erre a jóember azt felelte, sok pénze van, elég lesz útiköltségre. Hiába a sok pénz, ha nem jó irányba mégy, mégsem érsz. Nos, azt mondta, kiválóan tud lovat hajtani. És ez a nagy utazó kitartott saját álláspontja mellett, és hajtott tovább északi irányban."
A király nagyot hahotázott: "Micsoda ostobaság, délre akar menni és északra veszi az irányt, így csak a távolságot növeli."
Erre Ji Liang azt mondta: "Nagy Felség, tudom, hogy hegemóniára tör, csakhogy annak megvalósításához mindenek előtt bizalmat kell szerezni a királyságok lakosságában. Hiába vannak erős csapataink, ha a lakosság nem bízik Felségedben. Ha katonai erővel próbálkozik, akkor olyan lesz, mint ez az ember, akinek délre kellett mennie, és északra vette az irányt. Ha Felséged csapatot küld más királyságba, azzal csak megijeszti az ottani közembereket, pedig az ő bizalmuk mindennél fontosabb."
"Megértettem, menjél haza nyugodtan, nem küldök csapatot a szomszédos királyságba" – nyugtatta meg a Wei király Ji Liangot.
A "Délre akar menni, és északra veszi az irányt" mondatot olyankor használjuk, amikor a tett ellenkező irányt mutat, mint a cél.