Zhou Yafu ártalmatlanná tette a hét főherceg lázadását

Azt mondják, hogy a bárány által vezetett oroszlánok nem birkóznak meg az oroszlán által vezetett bárányokkal. Ezzel kívánják illusztrálni a vezető szerepét. A következő eset erre a megállapításra példa.
Az időszámításunk kezdete előtti második században volt uralmon Kínában a Nyugati Han-dinasztia. Békés viszonyt tartott fenn az északi szomszédjával, a hunokkal. Azonban i. e. 158-ban a hun vezér félreértésből katonai támadást indított a han területek ellen. A hadijelentések egymást követték a császári udvarba. A fővárosból is láthatták a riasztólángokat. Wendi császár három tábornot küldött az ellenség ellen három csapat élén. A fővárost Changant, újabb három elitgárda őrízte. Liu Li a Bashan térségbe, Xu Li a Jimeng térségbe, Zhou Yafut pedig Xiliuhoz küldte.
Egyszer a császár személyesen akarta a három gárdacsapatot megszemlélni. Elsőnek Bashanhoz vezetett a császár útja, Liu Li és tábornoktársai ünnepélyesen üdvözölték a császári menetet. A császár és kísérete egyenesen a tábornok vezéri táborába ment. Jó szóval üdvözölte a császár a tábornokokat, majd tovább folytatta útját Jimeng felé, ahol hasonló ceremóniával fogadták a császári kíséretet. Végül a császár Zhou Yafu táborához érkezett a Xiliu térségbe. Még messze a térségtől a figyelő bejelentette a tábornoknak, hogy díszmenet érkezik. A tábornok kiadta a "Készülj" parancsot, és ő maga is páncélruhába öltözött. A tisztek és katonák kimentek a tábor elé, a hüvelyből kirántották a kardot, és vigyázzban álltak, mintha komoly csatára készültek volna. A császár kíséretének előfutára harsányan kiabálta: "Itt a császár Őfelsége!" A táborkapuban álló tiszt visszakiabálta: "Itt a katonai táborban a tábornok adja ki a parancsot. Vezéri parancs nélkül senkit sem engedhetünk be." Mire válaszolni akar az udvarnok, már megérkezett a császár, aki sajátkezűleg megírt parancsot küldött a tábornokhoz azzal a szöveggel, hogy be kíván menni a tábor területére megszemlélni a sereget. A parancsnok csak akkor nyittatta ki a tábori kaput a császár kísérete előtt. De az altiszt tovább folytatta: a tábori fegyelem szerint senkinek nem szabad gyorsan hajtani a lovát. Erre feldühödtek a császár kíséretében levők. A császár azonban kiadta az utasítást: be kell tartani a tábori fegyelmet. Lazára engedték a lovak gyeplőjét.
A császár tehát végül belépett a vezéri táborba. Zhou Yafu tábornok talpig páncélban, kezében fegyverrel, nem térdelt le, csak összetett tenyérrel meghajolt és azt mondta: "Engedje meg Felséged, táborban vagyunk, páncélban nem térdelhetek le." Meghatottan hallotta ezeket a szavakat a császár, és önkéntelenül is kicsit meghajolt a díszhintóban. A csázsár szívélyesen üdvözlte Zhou Yafu tábronokot és valemenyi katonáját. Visszafelé a kísérők felháborodottan panaszkodtak az udvariatlan bánásmódért, azonban császárnak más volt a véleménye, és megállapította: "Igazi katona ez a Zhou Yafu. Ha minden tábornok így tartaná kezében a seregét, messze elmenekülne az ellenség."
A következő évben súlyosen megbetegedett Wendi császár. Betegágyához hívatta trónörökös fiát, és a lelkére kötötte: "Ha valamikor zavar lesz az országban, bízd a dolgot nyugodtan Zhou Yafura, meglátod, minden rendben lesz."
Az idős császár szava később beigazolódott. Halála után fia, Jingdi lépett a császári trónra. Az öreg császár hét testvére a fiatal császár ellen lázadást szőtt. A fiatal Jingdi császár Zhou Yafura bízta a hadsereg vezetését, és nem csalódott.
Zhou Yafu a hét főherceg összesereglett, számbeli fölényben levő csapataival szemben csak védőállásba helyezkedett. A császár több ízben is felszólította a tábornokot támadás indítására. A tábornok nem engedett, várta a kedvező pillanatot. Végül az idő múlásával a rövid idő alatt összehívott ellenséges sereg türelmetlenkedni kezdett. Most már elérkezettnek látta Zhou Yafu az időt a támadás megkezdésére. Néhány kemény összecsapásban szétverte a lázadó főhercegek hadseregét.
A hét lázadó főherceg belátta, hogy veszítettek, ezért egymás után öngyilkosságot követtek el. Zhou Yafu ezzel megerősítette a császári hatalmat. A Nyugati Han-dinasztia megerősített központi hatalommal Kína történetének egyik legerősebb dinasztiája volt.