Chu Long érvekkel meggyőzte Zhao anyakirálynét

Az időszámítás előtti V. században a Hadakodó Fejedelemségek korában Zhao királyságot a szomszédos Qin sűrűn zaklatta. Zhao királyságban akkor az anyakirályné gyakorolta a hatalmat, aki katonai segítségért fordult a baráti viszonyban álló Qi királyhoz. Qi király meg is adta volna a segítséget ha Zhao anyakirályné túszként adta volna kisebbik fiát, Chang An Jun főherceget Qi királyságba. Az egész Zhao udvar kész lett volna ezt a feltételt elfogadni, csak maga az anyakirályné nem volt hajlandó szeretett fiát idegen királyságba küldeni. A szüntelen és eredménytelen udvari tanácskozások végén az anyakirályné kijelentette: "Erről többé nem beszélünk, különben arcul köpöm, aki még egyszer ezt megemlíti."
Egy nap a nyugdíjas kancellár Chu Long felkereste az anyakirálynét, aki szentül hitte, hogy újabb rábeszélő jelentkezik, ezért mérgesen várta a jövevényt. A királyné meglepetésére Chu Long csak azt mondta, hogy mivel régen látta az anyakirálynét, egészsége iránt jött érdeklődni. Az öregasszony panaszkodott, hogy az utóbbi napokban keveset mozgott meg rossz az étvágya.
Erre Chu Long elmondta: "Az én étvágyam sem nagyon jó, azért igyekszem minél többet mozogni. Olyan mésfél kilométer gyaloglás után javul valahogy az étvágy. Ezt javaslom Felségednek is."
Az anyakirályné azt mondta: "Ezt én nem bírom megtenni." Enyhült az indulata, érezte, hogy az öreg nem a fia túsz ügyében jött.
Chu Long tovább folytatta: "Van egy fiam, Shu Qi a neve. A legkisebbik. Túlságosan el van kényeztetve, szeretném, hogy udvari őrnek venné fel Felséged. Ez ügyben jöttem az udvarhoz."
"Hány éves a fia?"
"15 éves. Nagyon fiatal. Azért jöttem hivatalának kezdete előtt, hogy még mielőtt meghalok, rendbe tegyem a jövőjét. Szeretném, ha Felséged külön bánásmódban részesítené."
"Ki hinné, hogy a férfiak is ennyire szíven viselik gyermekeik ügyét."
"De még mennyire. Mondhatnám, jobban, mint az asszonyok." Chu Long észrevette, hogy enyhült az anyakirályné indulata, tovább folytatta: "Természetes dolog, hogy a szülők minden erejükkel jót akarnak gyermekeiknek." Erre bólintott az anyakirályné. Chu Long folytatta mondanivalóját: "Felséged viszont nem a jövőre gondol, amikor gyermekei érdekeit fontolgatja."
Meglepődött az anyakirályné. "Ezt nem értem."
"Az őskortól napjainkig a trón nem mindig arra szállt, akit az előző uralkodó kiszemelt. Vajon miért történt ez így?" - tette fel a kérdést Chu Long, majd maga adta meg a választ: "Nem mintha hiányozna a trón várományosából a képesség, csak azért, mert magas pózíciója ellenére nem szerzett említésre méltó érdemeket. Még akkor sem tudná jó erősen kezében tartani a királyság vezetését, ha a trónra került volna." Egy kicsit várva figyelt az anyakirályné reagálásra, aki figyelmesen hallgatta. Chu Long folytatta: "Chang An Jun főherceget hiába jelöli ki a trón várományosának, hiába ad hatalmas anyagi javakat neki, ha nem szerzett érdemeket a királyságnak, mi történik vele, ha eltávolodik Felséged? Ezért mondom, hogy nem a távoli jövőre gondolat, amikor az érdekeit fontolgatja."
Rájött az anykirályné, hogy Chu Long is a túsz ügyében jött, de belátta, hogy igaza van. Beadta a derekát és nyomban kiadta az utasítást, hogy menjen útra Chang An Jun főherceg Qi királyságba túsznak.