A Jinci családi templom története

Mint ismert, a dél-kínai ősi kertek hírneve külföldön is terjed, ám Kína északi részén van egy szintén híres ilyen kert, amelyet Észak-Kína „Délkelet kis Kínájaként" emlegetnek, ez a Shanxi tartomány Taiyuan városának környékén fekvő Jinci családi templom.
Jinci Taiyuan város délnyugati részén a Xuanweng hegység egyik oldalán, a Jinshui folyó forrásánál található. A hegy és a víz körül közel száz pavilon, pagoda, palota, oltár és híd festői szépségű. A turisták számára ezek igen szemet gyönyörködtetőek. Jinci története hosszú múltra tekint vissza.
Az időszámítás kezdete előtti 1064-ben a Zhou-dinasztia első uralkodója, Wuwang két évvel az előző dinasztia megdöntése után, korán halt meg. A trónörökös Jisong lépett trónra, akit a történelmen Chengwangnak hívtak. A szájhagyomány szerint Chengwang uralkodó akkoriban gyerek volt, Zhougong miniszter minden nap hátán vitte el a gyerekuralkodót a fejedelmek és a miniszterek meghallgatására. A gyerek helyett Zhougong irányította a dinasztia politikai ügyeit. A miniszter nagyon hű volt az uralkodóhoz, egymást követően többször is levert pár lázadást, s nagy erőt fektetett a gyerek Chengwang nevelésébe, hogy jó uralkodó legyen.
Egy napon Chengwang és öccse Shuyu a pavilon hátsó udvarán játszott. Chengwang egy falevelet jáde tábla alakúra vágott, s ezt átadta öccsének, elárulva: "ezt adom neked annak jeléül, hogy fejedelem leszel". Ezt a dolgot megtudta Zhougong miniszter. néhány nappal később Zhouzhong felkérte, hogy egy szerencsés napot jelöljön ki Shuyu fejedelemmé avatására. Chengwang uralkodó nevetve mesélte a miniszternek, hogy megtréfálta öccsét. Zhougong miniszter komoly arcával visszavágott: egy uralkodónak nem lehet viccelnie, mert az ő mondásait a történelem lejegyzésével foglalkozó hivatalnokok feljegyzik, a zenével foglalkozó mesterek eléneklik, a hivatalnokok pedig végrehajtják. Ennél fogva Chengwang uralkodó végső soron a Tang-fejedelemséget adta öccsének. Ezt a történetet Kína történelmében nevezetes "falevél vágással fejedelemmé avatja öccsét" néven emlegetik.
Az akkori Tang-fejedelemség a mai Shanxi tartomány Yicheng járásában volt. Miután felnőtt Shuyu, fejedelemségében többször szemügyre vette a terület helyzetét, fejlesztette a mezőgazdaságot, fontosnak tartotta a vízgazdálkodást, s így ezeknek köszönhetően a helyi lakosok boldogan éltek. Shuyu fia Xiefu annak láttán, hogy a csobogó Jinshui folyó megnevelte a Tang-fejedelemség lakosait, a Tang nevét Jinra változtatta meg, Shanxi tartomány mai rövid neve Jin lett. Az utódok Shuyu emlékére a Jinshui folyó erdejének helyén egy családi templomot emeltek, az a Shuyu templom, vagyis Jinci templom.
A Jinci felhúzásának pontos dátumát nem ismerjük. A templomról a legkorábbi feljegyzés az időszámítás kezdete utáni 466 és 572 között uralkodó Északi-Wei-dinasztia Shuijing feljegyzés című könyvében olvasható. Így megtudhatjuk, hogy a Jinci templom története az Északi-Wei-dinasztiára nyúlhat vissza, akkor is már több mint ezer éves volt. A történelem során a Jinci templomot többször is restaurálták, bővítették, folyamatosan változott homlokzatán. Az időszámítás kezdete utáni 646-ban a Tang-dinasztia második császára, Li Shimin a Jinci templomban saját kezűleg írta meg a Jinci zengő írása elnevezésű kőtáblára vésett szöveget, és parancsot adott ki, hogy jelentősen bővítésék a Jincit. A XI. században a Song-dinasztia császárának utasítására Shuyu anyjának, Yijiang tiszteletére emelték a monumentális Szent anya pavilont. Azután a Szent anya pavilon körül, mint középső tengely körül lépésről lépésre befejezték a csatolt építmények, a Shuijing oltár, a Huixian híd, a Jinren oltár, a Nanlao forrás pagoda építését. Az épületek finoman illeszkednek egymáshoz, ezzel egy feszített elrendezésű kolostor, egy császári pavilonhoz hasonló építmény komplex alakult ki.
A Jinci templomnál nemcsak a különböző korszak építőművészete tekinthető meg, két hírneves ősi fa található ott, az egyik a Zhoubai, a másik a Suihuai. A szájhagyomány szerint a Zhoubait a Nyugati-Zhou-dinasztiában (időszámítás kezdete előtti XI.-VIII. század) ültették el a Szent anya pavilontól balra. A fa teste délre ferdén a földszinttől 40 fokon nő, ágai és levelei a pavilon tetejének egyik sarkát takarják. A fa máris közel kétezer éves múltra tekint vissza. Suihuai szintén ősi, több mint ezer éves. Az ősi fák életerősen nőnek manapság is, a Jinci templomban található forrás olyan képet mutatnak, amelyben a templom épületeit búja fák árnyékolják, az egész csendes vízfolyások között áll. Aki Shanxiba utazik, nem szabd kihagynia Jincit.