Ostoba apó elhordta a hegyeket

A Tavasz és Ősz korszakában élt egy Lie Zukou nevű tudós. Egyik tanulmányában a következő allegóriát írta le:
Élt régen egy Ostoba Apónak nevezett öregember, aki a hatalmas Taihang és Wangwu hegyek lábánál lakott. Az öregnek nem tetszett, hogy a két nagy hegye elállja az útját, elhatározta hát, hogy elhordja őket. Szomszédja, az Okos Agastyán eljött hozzá, le akarta beszélni a dologról, mondván: "Ez nem reális terv, hiszen az ember viszonylag rövid ideig él, ez kevés idő a két hegy elhordásához."
Ostoba Apó erre így válaszolt: "Már nincs sok hátra az életemből, ez tény. Azonban ha minden nap elhordok egy keveset, mégiscsak alacsonyabbak lesznek a hegyek. Egyébként pedig vannak gyermekeim, és lesznek unokáim, akik tovább folytatják ezt a munkát. És egyszer majd eljön a nap, amikor a földdel lesz egyenlő a két hegy."
Ez az elszántság meghatotta a Mennyei Császárt, aki két óriással elhordatta onnan a két hegyet a mostani helyükre. A két hegy azóta Shandong és Shanxi tartomány határán áll. Ezzel az allegóriával szokták ösztönözni az embereket nehéz feladatok megoldására. Mao Cetungnak is volt egy "Ostoba Apó elhordta a hegyeket" című írása hasonló célzattal.

História egy laoshani taoista szerzetesről

A híres "Liaozhei csodaesetek leírásai" című könyben olvashatjuk a következő esetet:
A Kelet-kínai tenger partján a Laoshan hegyen lakott egy félistenféle taoista szerzetes, azt mondták róla, hogy mindenre képes. Volt akkoriban egy Wang Qi nevű fiatalember, aki valami csodálatos képességet akart magának szerezni. Elbúcsúzott hát feleségétől, néhány száz kilométer utazás után megérkezett a szerzeteshez, előadta kívánságát. Erre azt mondta a szerzetes: " Ahogy nézlek, nem hinném, hogy bírnád a nehéz tanulást. " De a fiatalember nem tágított, és megígérte, hogy bármilyen nehéz munkát és tanulást kibír, csak hogy elsajátíthasson valami a csodálatos képességet.
A következő hajnalban a mester felkeltette összes tanítványát, hogy menjenek tűzifát vágni a hegyre. Mindjárt az első napon csalódott Wang Qi. Hát nem ezt akarta. De nem tehetett mást, követte a többieket a hegyre fát vágni. Hamar véres hólyag keletkezett tenyerén a fejsze nyelétől.
Eltelt egy nehéz hónap, minden nap csak tűzifát vágtak, semmi " szakmai tanulás " nem volt.
Egy este, favágás befejeztével Wang Qi visszatért a munkából, látta, hogy a sötét házban a szerzetes mester bort ivott egy ismeretlen emberrel. A mester papírból kör alakot vágott ki, a falra ragasztotta, amitől olyan fényes lett a szoba, mint ha a hold világította volna meg. A tanítványai láttán a mester azt mondta: "Régen volt, hogy együtt mulattunk. Ma este hadd igyunk, együnk valamit, csapjunk egy lakomát", és tele lett az asztal finom ételekkel és italokkal.
"Legyen egy kis tánc!" - mondta a mester, és valahonnan előlépett egy tündérszép táncosnő, aki könnyedén kezdett táncolni az asztal körül.
Ámulattal nézte mindezt Wang Qi. Mikor nagyon későre járt az idő, a vendég elbúcsúzott, mikor Wang Qi visszatért a szobába, ott csak üres asztal volt.
Eltelt megint egy hónap, még mindig nem tanított semmi kívánatosat a mester. Könyörgött neki Wang Qi: "Nagy mester, már majdnem fél éve vagyok nálad, de semmi csodás dolgot nem tanítottál, így nem térhetek haza a feleségemhez. Taníts valamit, nem bánom ha csak egyszerű csodát is."
"Mégis, mit kívánsz?" - így a mester.
"Szeretném elsajátítani, hogyan jutok át simán a falon." Lelke mélyén arra gondolt, hogy ezzel majd pénzt fog pénz lopni másoktól.
"Ezt nem nehéz megtanulni" - mondta a taoista szerzetes. "De csak becsületesen szabad ezt a képességet hasznosítani, különben nem fog sikerülni neked." Wang Qi megígérte, hogy ezt fogja tenni. Erre a mester elmondta a csodaimát, utána: "Egy, kettő, három. Rohanj neki a falnak!" Átjutott a falon simán, mintha az ott sem lett volna. Wang Qi megjegyezte magának a csodaimát és hazament.
Odahaza dicsekedve elmondta feleségének, hogy ezentúl dúsgazdag lesz, hiszen simán átjut minden ház falán, mindenkitől elhozhat pénzt.
"Akkor mutasd!" - mondta a felesége.
Magában elmondta a csodaimát és nagy erővel nekirohant a falnak, amely elválasztotta házát szomszédjától. Nagyot puffant, és a földre esett Wang Qi, homlokán hatalmas púppal. Majdnem megsemmisült szégyenben, felesége pedig azt mondta: "Légy egyszerű, de becsületes ember, ne ábrándozz semmi hiúságról!"
Az író azt akarja elmondani ezzel a históriával, hogy senki ne ábrándozzon alaptalanul semmiről, ne próbáljon igaztalan dolgot művelni, pláne becstelen módszerrel tisztességtelen módon.